A Magyarországon vállalkozást indító magánszemélyek többféle adózási mód közül választhatnak. A legmegfelelőbb lehetőség több tényezőtől függ, többek között a végzett tevékenység jellegétől, a várható éves bevételtől, a tényleges vállalkozási költségektől, az ügyfélkörtől, valamint attól, hogy a vállalkozó főállásban vagy mellékállásban végzi-e tevékenységét.
Az egyéni vállalkozók számára elérhető három fő adózási mód:
a kisadózó vállalkozók tételes adója (KATA);
az átalányadózás; valamint
a vállalkozói személyi jövedelemadózás.
1. Kisadózó vállalkozók tételes adója – KATA
A KATA egyszerűsített adózási forma, amelyet kizárólag azok a főállású egyéni vállalkozók választhatnak, akik megfelelnek a jogszabályban meghatározott feltételeknek.
Főszabály szerint a KATA szerint adózó vállalkozó vállalkozási bevételt kizárólag magánszemélyektől szerezhet. Ha a vállalkozó cégtől, más szervezettől vagy más, jogszabály szerinti kifizetőtől – ideértve a külföldi vállalkozásokat is – szerez bevételt, az általában a KATA-alanyiság megszűnését eredményezi. Külön kivétel vonatkozik a taxis személyszállítási tevékenységre.
A havi tételes adó összege 50 000 forint, amelyet minden olyan megkezdett hónap után meg kell fizetni, amelyben a KATA-alanyiság fennáll. Ez kiváltja a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó személyi jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót.
A KATA éves bevételi értékhatára 18 millió forint. Ha a KATA-alanyiság csak az év egy részében áll fenn, az értékhatárt minden tételes adóval érintett hónap után 1,5 millió forinttal kell számítani. Az alkalmazandó értékhatárt meghaladó bevétel után további 40%-os adót kell fizetni.
A KATA vonzó lehet azoknak a vállalkozóknak, akik:
elsősorban vagy kizárólag magánszemélyeknek dolgoznak;
viszonylag alacsony vállalkozási költségekkel rendelkeznek;
egyszerű és kiszámítható adózási rendszert szeretnének; valamint
főállású egyéni vállalkozónak minősülnek.
A KATA nem választható például azok számára, akik legalább heti 36 órás munkaviszonnyal rendelkeznek, nappali tagozatos tanulók vagy hallgatók, nyugdíjasok, illetve más okból nem minősülnek főállású egyéni vállalkozónak.
A KATA bevételi értékhatára és az ÁFA alanyi adómentességének értékhatára két különböző korlát, ezért ezeket nem szabad összekeverni.
2. Átalányadózás
Átalányadózás esetén az adóköteles jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy a vállalkozó bevételéből levonják a jogszabályban meghatározott költséghányadot. A ténylegesen felmerült vállalkozási költségek külön nem vonhatók le.
Az alkalmazandó költséghányad attól a tevékenységtől függ, amelyből a bevétel származik:
45% a legtöbb tevékenység esetében;
80% bizonyos, jogszabályban meghatározott ipari, mezőgazdasági és szolgáltatási tevékenységek esetében; valamint
90% az erre jogosító kiskereskedelmi tevékenységek esetében.
A besorolást az alapján kell elvégezni, hogy a bevétel ténylegesen mely tevékenységből származott, nem pedig pusztán az alapján, hogy a vállalkozó milyen tevékenységeket jelentett be.
2026-ban az átalányadózás főszabály szerint évi 38 736 000 forint bevételig alkalmazható. Az arra jogosító kiskereskedelmi tevékenységek esetében az éves értékhatár 193 680 000 forint. Ezeket az értékhatárokat időarányosan kell meghatározni, ha a vállalkozás év közben indul, szünetel vagy megszűnik.
2026-ban az átalányban megállapított jövedelem első 1 936 800 forintja személyi jövedelemadó-mentes. A szokásos 45%-os költséghányadot alkalmazó vállalkozó esetében ez 3 521 455 forint éves bevételnek felel meg.
A jövedelem adóköteles részét általában az alábbi közterhek terhelik:
15% személyi jövedelemadó;
18,5% társadalombiztosítási járulék; valamint
13% szociális hozzájárulási adó.
A pontos járulékfizetési kötelezettség azonban attól is függ, hogy a vállalkozó főállásúnak minősül-e, rendelkezik-e legalább heti 36 órás munkaviszonnyal, más országban biztosított-e, tanuló vagy hallgató-e, illetve nyugdíjas-e.
A főállású egyéni vállalkozóknak általában akkor is meg kell fizetniük bizonyos minimum járulékokat, ha tényleges vagy adóköteles jövedelmük alacsony. Emiatt a személyi jövedelemadó alóli mentesség nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vállalkozónak nincs havi vagy negyedéves adó- és járulékfizetési kötelezettsége.
Az átalányadózás gyakran megfelelő lehet azoknak a vállalkozóknak, akik:
cégeknek vagy külföldi ügyfeleknek számláznak, ezért nem alkalmazhatják a KATA-t;
viszonylag alacsony tényleges vállalkozási költségekkel rendelkeznek;
olyan tevékenységet végeznek, amelyre 80%-os vagy 90%-os költséghányad alkalmazható; vagy
a vállalkozói személyi jövedelemadózásnál egyszerűbb adminisztrációt szeretnének.
3. Vállalkozói személyi jövedelemadózás
A vállalkozói személyi jövedelemadózás során a vállalkozó a tényleges bevételei és az elszámolható vállalkozási költségei alapján határozza meg vállalkozási eredményét.
Az átalányadózással ellentétben ennél az adózási módnál levonhatók a megfelelően dokumentált, közvetlenül a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó költségek. Figyelembe vehető továbbá az értékcsökkenés, a beruházások, a foglalkoztatással kapcsolatos költségek és bizonyos egyéb adókedvezmények is.
A vállalkozó a személyes munkavégzésének ellenértékeként vállalkozói kivétet számolhat el. A vállalkozói kivétet általában:
15% személyi jövedelemadó;
18,5% társadalombiztosítási járulék; valamint
13% szociális hozzájárulási adó terheli.
A korrigált vállalkozói adóalapot 9% vállalkozói személyi jövedelemadó terheli. A fennmaradó vállalkozói osztalékalapot általában 15% személyi jövedelemadó és 13% szociális hozzájárulási adó terheli, utóbbi a jogszabályban meghatározott éves felső határig.
Ez az adózási mód előnyös lehet, ha:
a vállalkozásnak jelentős tényleges költségei vannak;
jelentős beruházásokat vagy eszközbeszerzéseket terveznek;
a vállalkozó alkalmazottakat foglalkoztat;
az értékcsökkenés vagy az elhatárolt veszteség figyelembevétele jelentős; vagy
az átalányadózásban alkalmazható jogszabályi költséghányad alacsonyabb lenne a vállalkozás tényleges költségeinél.
A vállalkozói személyi jövedelemadózás részletesebb nyilvántartást igényel, és általában összetettebb adószámítással jár.
ÁFA és helyi iparűzési adó
A választott jövedelemadózási mód önmagában nem határozza meg a vállalkozó ÁFA-státuszát.
2026-ban Magyarországon főszabály szerint akkor választható az alanyi adómentesség, ha az érintett éves bevétel nem haladja meg a 20 millió forintot, és az egyéb jogszabályi feltételek is teljesülnek. Az alanyi adómentes vállalkozó általában nem számít fel magyar ÁFÁ-t, ugyanakkor főszabály szerint a beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított ÁFÁ-t sem vonhatja le.
A határon átnyúló szolgáltatások, Közösségen belüli ügyletek és külföldi szolgáltatóktól vagy szállítóktól történő beszerzések ÁFA-regisztrációs, bevallási vagy fizetési kötelezettséget keletkeztethetnek akkor is, ha a vállalkozó egyébként alanyi adómentességet alkalmaz.
Az egyéni vállalkozókat helyi iparűzési adófizetési kötelezettség is terhelheti. A vonatkozó feltételek teljesülése esetén a kisvállalkozások az általános számítási mód helyett egyszerűsített, bevételi sávokon alapuló iparűzésiadó-alapot is választhatnak.
Melyik adózási módot érdemes választani?
A legkedvezőbb adózási módot nem lehet kizárólag a bevétel alapján meghatározni. Többek között az alábbi tényezőket is figyelembe kell venni:
ügyfelei magánszemélyek vagy vállalkozások;
ügyfelei Magyarországon vagy külföldön találhatók;
mekkora a várható éves bevétele;
milyen tényleges vállalkozási költségei vannak;
főállású vagy mellékállású vállalkozónak minősül-e;
milyen társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkezik;
milyen az ÁFA-státusza; valamint
milyen beruházásokat és jövőbeni üzleti fejlesztéseket tervez.
A vállalkozás megkezdése előtt elkészített, személyre szabott adószámítás segíthet meghatározni a legmegfelelőbb adózási struktúrát, és megelőzheti a váratlan adó- és járulékfizetési kötelezettségeket.
Ez az összefoglaló általános tájékoztatást nyújt a 2026-ban alkalmazandó magyar adószabályok alapján. Az egyedi körülmények jelentősen befolyásolhatják a tényleges adó- és járulékfizetési kötelezettséget.
